Hamuból szárnyak

“A “véletlen” az, amikor Isten úgy dönt, hogy névtelen kíván maradni.” - Bob Gass

Csak ültem, és éppen a kávémat iszogattam egy szokásos vasárnap délután. Egy ideje foglalkoztat valami. Egy ideje keresem azt a valamit, ami új értelmet ad a létezésemnek. Folyton jelzéseket kapok az Univerzumtól, naponta többször is, amiben bátorítást kapok arra, hogy megosszam a világgal azt az ajándékot, amit magamban hordozok, de valahogy eddig nem értettem mi is lehet az. Valami gigantikus dolgot kerestem és aztán mindig arra jutottam, hogy hát bennem ugyan ilyen nincsen. Csak egy hétköznapi nő vagyok, mit is adhatnék én az embertársaimnak, amit más nem… Akkor még nem tudtam pontosan, hogy mi a feladatom.

Ahogy a kávém meleg aromájába merültem, egyszer csak a figyelmem megakadt egy könyvön, ami a dohányzóasztalomon hevert. Pár napja tettem oda, mert bele akartam pillantani, de azóta nem sikerült még időt szakítanom rá. A címe “Sorskönyv”. Pár éve kaptam karácsonyra egy csodás és inspiráló nőtől, akit a spirituális útkeresésem során ismertem meg. Akkoriban el is kezdtem olvasni, de annyira elgondolkodtatott az első pár oldal, hogy napokig emésztettem az olvasottakat és azóta sem folytattam az olvasását, valahogy kiment a fejemből. Most már tudom, hogy azért, mert még nem voltam készen rá.

Éppen a Bagdi Bellával készült interjú sorait olvasgattam, amikor belém hasított a felismerés! Az interjú a “véletlenekről” szól. Egyelőre egyezzünk ki abban, hogy léteznek véletlenek, erről majd később írok még.

Szóval Bella arról mesél, hogy milyen véletlenek segítenek minket az utunk során tartani a helyes irányt, hogy mindig kapunk segítséget valamilyen varázslatos módon, éppen akkor, amikor a legnagyobb szükségét érezzük és hogy ezek a véletlenek hogyan formálják az életünket. A világ legnemesebb egyszerűségével Bella a saját tapasztalatain keresztül mutatja be azt a tudást, amit az élet elé tárt és ez szíven üt a felismerés pillanatában! Végre megvan! Írnom kell! Méghozzá blogot, mert az bárkihez eljuthat, aki nyitott rá, akinek szól, aki be tudja fogadni és ez egy időtől és tértől függetlenül hasznosítható csatorna.

– Adrikám, látod, mindig téged molesztállak, hogy könyvet kéne írnod a tapasztalataidról, aztán mégis én vagyok az, aki billentyűzetet ragad!!! Végig ott volt előttem a tükör, csak eddig nem láttam meg azt, ami majd kiszúrta a szememet! –

Úgy döntöttem, hogy ezen a blogon keresztül fogom elmesélni Neked a saját történetemet és bízom benne, hogy segítségül szolgál majd a mindennapokban, a feladataid megoldásában. Hogy választ kapj a miértekre! Bízz bennem! Én bízom benned és tudom, hogy készen állsz a változásra! Szeretném, hogy tudd, nem vagy egyedül! Szeretném, hogy szárnyalj, hogy le tudd küzdeni a benned rejlő félelmeket és gátakat, hogy azzá a határtalan lénnyé válhass akivé válnod kell. Én már úton vagyok egy ideje és ha tudok, neked is utat mutatok. Gyere velem! Együtt könnyebb lesz!