AMIKOR MÁR TE SEM HISZED EL A SAJÁT MAGYARÁZATAIDAT

Van az a pont, amikor már nem azért marad minden ugyanúgy az életedben, mert nem látod a problémát… hanem mert újra és újra megmagyarázod magadnak, miért ne kelljen változtatni.

És szerintem ez az egyik legnehezebb része az önismeretnek. Nem az, amikor még teljesen vakon vagy valamire. Hanem az, amikor már valahol érzed, hogy nem igaz teljesen az a történet, amit magadnak mondasz… de még mindig próbálod fenntartani.

Mert amíg működik a magyarázat, addig valahogy egyben marad a rendszer.

Addig lehet várni.
Lehet halogatni.
Lehet még egy kicsit elemezni.
Még egy videót megnézni.
Még egy hetet kibírni.
Még egy kört futni fejben.

És szerintem sokan itt félreértik magukat, mert azt hiszik, hogy azért nem lépnek, mert „még nem állnak készen”. Közben lehet, hogy sokszor nem a készenlét hiányzik, hanem az a belső biztonság, amit eddig a saját történetük adott maguknak.

Nem mindig a helyzethez ragaszkodunk

Néha inkább ahhoz ragaszkodunk, amit a helyzet fenntart bennünk.

Egy identitáshoz.
Egy önképhez.
Egy megszokott működéshez.
Egy ismert ritmushoz.

Még akkor is, ha közben már feszít. Mert ijesztő meglátni azt, hogy lehet, hogy nem csak sodródtál valamiben… hanem közben újra és újra megmagyaráztad magadnak, miért maradjon inkább minden ugyanúgy.

És ezt szerintem nagyon fontos emberileg látni. Mert nem feltétlenül szándékosan csináljuk. Sokszor egyszerűen így próbáljuk egyben tartani magunkat. Tudat alatt Így próbáljuk elkerülni azt a belső bizonytalanságot, ami akkor jelenne meg, ha tényleg őszintén kimondanánk magunknak valamit.

A „még gyógyulok” néha már nem gyógyulás

Ez szerintem egy nagyon kényes rész. Mert igen, vannak helyzetek, amikor idő kell. Amikor tényleg gyógyul valami. Amikor nem lehet siettetni a folyamatot.

De szerintem létezik az a pont is, amikor a gyógyulás már nem támogat… hanem elkezd búvóhellyé válni. Amikor könnyebb azt mondani, hogy:
„még dolgozom rajta”
mint meglátni, hogy közben lehet, hogy már rég ugyanazokat a köröket futod.

És szerintem itt kezd nagyon kellemetlenné válni a saját belső feszültségünk. Mert egy ponton már nem tudod ugyanazzal a nyugalommal ismételni a saját mondataidat.

Valami elkezd megrepedni bennük. És onnantól rengeteg energiát visz el fenntartani ugyanazt a történetet.

A valódi tisztánlátás sokszor nem felemelő elsőre

Sokan azt várják, hogy a felismerés majd rögtön felszabadító lesz. Közben néha inkább nyers.

Mert amikor egyszer tényleg meglátsz valamit magaddal kapcsolatban… azt utána nagyon nehéz újra nem látni. És szerintem ilyenkor az ember még sokszor próbál visszamenni a régi magyarázatokhoz.

Csak már nem ugyanúgy működnek. Már nem adnak ugyanakkora nyugalmat. Már nem lehet ugyanazzal a meggyőződéssel kapaszkodni beléjük.

És ez az a pont, ahol sokan elkezdenek igazán elfáradni belül. Nem feltétlenül maga a helyzet miatt, hanem mert egyszerre próbálják fenntartani a régi történetet… miközben már érzik, hogy valami nem igaz benne teljesen.

És talán itt kezdődik a valódi változás

Nem ott, amikor már mindenre van válaszod.

Hanem ott, amikor már nem tudod ugyanazzal a nyugalommal tovább fenntartani azt, amit eddig magadnak mondtál. És szerintem ez még nem mindig a cselekvés pontja. Sokszor először csak egy nagyon őszinte belső pillanat.

Amikor valami halk módon átcsúszik benned abból, hogy:
„ez még rendben van így”

abba, hogy:
„ezt már nem tudom teljesen elhinni.”

És lehet, hogy innen még nem látszik az egész következő lépés, de valami már nem ugyanaz.

Az ego újra és újra megtéveszt minket. De mélyen belül mindig van egy halk hang, ami érzi, hogy valami nincs rendben.

Ha olvasás közben magadra ismertél, és érzed, hogy már nem akarsz tovább ugyanazokban a belső körökben ragadni egyedül, akkor lehet, hogy eljött az ideje annak, hogy valaki segítsen tisztábban ránézni arra, amit már régóta magyarázol magadnak.

A mentorálásban nem kész válaszokat adok, hanem segítek végigmenni azon, amit lehet, hogy már évek óta kerülgetsz magadban. És nem csak felismerni, mi tart vissza… hanem fokozatosan ki is lépni abból, amit újra és újra fenntartasz magadnak.

👉 A mentorálásról itt tudsz olvasni: Mentorálásról